23.Terrible Love

Patrick lakása egy gyönyörű negyedben volt,a város szívében.Igaz,hogy kívülről egy teljesen átlagos,angol építésű háznak látszott,de belülről olyan volt,mintha egy luxus magazínból tépett volna ki egy oldalt,és ragasztotta a lakása falaira.

-Kérsz valamit inni?

-Egy sör jól esne,köszi.És mióta élsz itt?

-Elméletileg az unokatesómmal élek együtt,de gyakorlatilag egyedül,mert ő máshol lakik.

-Aha,értem.Gyakran látod?

-Aha..sokszor meglátogat,amikor nem járkál valahová.

-Biztos rendes srác.

-Aha...tényleg az.-nyújtotta oda a sört.

-Hány éves vagy?

-20,te olyan 18,vagy 19 lehetsz.

-Eltaláltad,18 vagyok.

-Nem probléma,ha melléd ülök?

-Ha az is lenne,akkor is ideülnél,nem?

-Igazán kiismertél mondhatom.-mosolygott.

-Igyekszek.

-Ezt most rakjuk le ide,egy kicsit.-vette el a piámat,és közelebb ült.Egyik kezét a combomra helyezte,a másikat a nyakamra.Mélyen a szemembe nézett,és motyogni kezdett valamit,de annyira elvesztem a tökéletes ajkaiban,hogy nem figyeltem rá.Eszméletlenül jól csókolt.

-Ez mindig beválik?-beszéltem.

-Hmm..általában.-hanyatt döltött a kanapén,és leügyeskedte rólam a ruhámat.Letéptem róla az ingét,és a nadrágját,és átkulcsoltam a derekát a lábaimmal.Nem gyakran csináltam ennyire random dolgot mostanában,de bekell,hogy valjam nagyon bejön,és az alanyról,akivel csinálom róla ne is beszéljünk.

Csókjaitól égett az egész testem,ő úgy bánt velem,mint egy porcelánbabával,de mégis olyan vad volt.Megtörtént,aminek meg kellett történnie.Remek volt,nem is...inkább csodás.-Basszus..teljesen feltüzelsz Laura Jones.-puszilta meg a nyakamat.

-Mostmár beszélgethetünk.-nevettem.Belebújtam az ingébe,ő pedig magára kapta a nadrágját.Lehuppantam az egyik fotelba,ő pedig a lábait a másik fotel hátulján lelógatva,feküdt.

-Vannak tesóid?

-Sajnos egyke vagyok,és veled mi a szitu?

-Végre egy közös dolog van bennünk!-röhögött egyet.

-Mostmár nagyon ránkfért valami közös tulajdonság.

-Milyen fiúk jönnek be neked?

-Szerinted?

-Van egy olyan érzésem,hogy az olyanok,mint én.

-Talált sűllyedt.

-Na,de én milyen vagyok?

-Jó haj,látszik,hogy adsz a külsődre,szóval igényes,aranyos vagy,lehet veled beszélgetni,sokat nevetsz,mosolyogsz,és ez nagyon jó tulajdonság.

-Ó pirulok!Folytasd kérlek,jó hallgatni.

-Beképzelt is vagy,ami nem a legjobb.-kuncogtam.

-Nemis vagyok!

-Hát persze,hogy nem vagy az.Szeretem még az olyan srácokat,akik nem ülnek folyton otthon,de le lehet velük ülni megnézni egy filmet,szeretnek összebújni,figyelmes,és odaadó,nem köt bele mások dolgába,és a legfontosabb az az,hogy olyan idióta,és hülye legyen,mint én.

-Tipikus csaj vagy.

-Még jó,hogy...-vigyorogtam-és neked kik jönnek be?

-Nem kell részletezni.Csak két szót fogok mondani.Laura Jones.

-Menj már...

-Nem most komolyan.Szép vagy,gyönyörű a mosolyod,a hajad fantasztikus,imádom a szemeidet,csinos vagy,nagyon is,jól öltözködsz,remek az illatod,állandóan fülig ér,és be sem áll a szád.

-Imádlak!-felálltam,és odasétáltam a fejjel lefelé lógó fiúhoz,felemeltem egy kicsit a fejét,és csókolózni kezdtünk.

-Mindent,amit mondtam,teljesen komolyan gondoltam.-mondta.

-Ennek örülök.

-Megadnád a számodat,ha szépen kérem?

-Add ide a telódat,és beleírom.

-Köszönöm!-vette el tőlem,egy puszi kíséretében.

-Kiugrok a mosdóba,ha megbocsáltod.

-A folyosó végén balra találod.

-Köszi!-megmostam egy kicsit az arcomat,és a táskámból elővettem a neszeszeremet,és rendbe tettem magamat.Éppen mentem volna ki,amikor valaki benyitott az ajtón,és az a valaki legalább annyira meg volt lepődve,mint amennyire én.

-Te meg mit keresel itt????

-Ezt én is kérdezhetném tőled.

-Hát te tényleg gyorsan felejtessz...jó neked.

-Minden oké a fürdőben?-jött be hozzánk Patrick.

-Persze,minden a legnagyobb rendben van...

-Laura bemutatom,az uncsimat Harry Styles-ot,Harry ő itt Laura Jones.

-Igen már találkoztunk...-stíröltem a padlót.

-Ó ez remek!-ölelte át a vállunkat.-Gyertek együnk valamit.

-Azt hiszem,hogy jobb lesz,hogyha megyek.-siettem ki onnan,és a nappaliba mentem.Felvettem a szétdobált ruhámat,és cipőmet,a kezemben fogtam a táskámat.Egy utolsó pillantást vetettem a két srácra.Harry a fotelben ült,és érezni lehetett a fájdalmat,és a haragot a tekintetében.Patrick kérdőn állt mellette.

-Hová sietsz?

-Muszály hazamennem.

-Hát akkor rendben van..holnap felhívlak!-kiáltott utánnam.