6.Aggodalom!

Cukormadárkák!^^

Köszönöm szépen a komikat,és a sok,sok olvasót!

Örülök neki,hogy ennyi embernek tetszik:)

6komi és hozom a következőt,ígérem*-*xx

Liam szemszöge:

Egy éve előszor voltam igazán boldog!A fiúk igaz,hogy még mindig nem tudtak a mi kis kapcsolatunkról,pedig már két hete történt,hogy egy csodálatos estét töltöttem el Laurával.Azonban most kicsit elvagyunk havazva a koncertekkel.Haha!Havazva...értitek..!December ötödike van ugyanis,és esik a hó.Az előbb még azt hittem,hogy jobb poén lesz..,de így leírva..szar!Inkább nem megyek humoristának...A gond,amivel szembe kell néznünk Larával az az,hogy nem csak Angliában lesz koncertünk,hanem Németországban,Ausztriában,és egy elég kicsi országban Magyarországon is.Félek attól,hogy velem is ugyanaz történik,mint ami Maxxel.Egyébként is nagyon hiányozna,ha itt kéne hagynom!Nem tudom,hogy mit kéne tennem..




-Bratyóóó!-boxolt belém Niall.




-Mondjad.




-Beszélgessünk.




-Miről szeretnél dumálni?-ültem fel a pultra.




-Figyu..a srácokkal azt vettük észre,hogy az elmúlt pár napban olyan furcsa lettél.Mi a baj?-ú a francba.Ennyire feltünően szenvedek?!Még mindig nem akartam elmondani nekik Lau-t.




-Tényleg nincsen semmi.Maximum annyi,hogy izgulok a karácsonyi turné miatt.




-Értelek.Akkor ettől hátha boldogabb leszel!Arra gondoltunk,hogy Laurát is elkéne vinni magunkkal,mert nincsen olyan nap,hogy ne találkoznánk,és tutira hiányozna mind az ötünknek!




-Erről miért csak most szólsz?



-Nem akartunk azzal kiakasztani,hogy még szólni kell Robnak,mert tudod,hogy milyen nehéz eset.Mondjuk megértem,hogy félti a lányát.



-Mire várunk még?!Louis,Hazza,Zayn megyünk Jonesékhoz!-úgy futottunk az utca feléig,mint akiket kergetnek.Hihetetlen gyorsasággal rontottunk be a házukba.Laura még suliban volt,és ez volt az egyetlen olyan nap,amikor nem dolgoztak a szülei.




-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre.




-Mi a helyzet fiatalok?Gyertek üljetek le.




-Szeretnénk kérdezni valamit tőletek.




-Csak nyugodtan!Kezdjétek el,addig hozok nektek valamit inni.-mondta Maggie.






Laura szemszöge:




Alig vártam,hogy vége legyen az utolsó óránknak is,mivel  Ed végig az új barátjáról,Jonathanról álmodozott.Ez volt az egyik ok.A másik pedig Liam volt.Minél több időt szerettem volna vele tölteni addig,ameddig újból turnézni mennek.Nem fogom kibírni nélküle.Amikor vele vagyok mindig magamat adhatom,nem kell attól félnem,hogy valami bajom történik,mivel ő ott van velem,és vigyáz rám.Amikor mélyen belenézek a szemébe teljesen lefagyok,és neki kell magamhoz térítenie.Eddig még nem éreztem ilyet.Azt hiszem,hogy ez a szerelem.A megváltó csengő után elköszöntem Eddy-től,majd sietősen hazasétáltam.




-Halihó!-köszöntem,majd felmentem a szobámba.Gyorsan megírtam a házimat,gyakoroltam az új lépéseket,és az új dalokat.Az ágyamon feküdtem,amikor éreztem,hogy lassacskán lecsukódik a szemem.Nyolc óra volt,amikor Anya hangjára keltem fel.




-Laura le tudnál jönni egy percre?




-Jövök már!-mentem be a szüleimhez,az Apa dolgozó szobájába.




-Ülj le légy szíves.Beszélni szeretnénk veled valamiről.




-Ha arról van szó,hogy mi baja lett az Ipad-ednek,akkor megtudom magyarázni!




-Hogy mi?Te meg miről beszélsz?




-Ja..semmiről.Mit szeretnétek mondani?




-Az Ipadre majd később visszatérünk...Nem rég mentek el tőlünk a barátaid.Simon folyton róluk ömleng,ahogy te is.Igazság szerint Anyáddal nem tudjuk,hogy miért vagytok odáig értük.Ők csak egy beképzelt bandának a tagjai.




-Ne beszélj így róluk!Ők azok az emberek,akik nélkül nem lenne olyan vidám az életem!




-Hát ezt szomorúan hallom...




-Öhm..miért is?




-Azért jöttek át,hogy megkérdezzék,hogy lennénk-e olyan rendesek,hogy elengedjünk téged velük a karácsonyi turnéjukra.




-És mit mondtatok???




-Természetesen nemet!




-De miért??




-Csak egy tinédzser bandáról van szó,akik falják a nőket,mint a piócák!Szó sem lehet róla,hogy elmenj velük!




-Tizennyolc éves vagyok az istenért!Már nem vagyok gyerek!




-Csak gyerekesen viselkedsz!Nézd meg...most is minek ez a hiszti?




-Ó..hogy minek ez a hiszti?! Tisztára úgy kezeltek,mintha még most is csak öt éves lennék!Tudjátok változnak az idők!És,ha nem vagytok hajlandóak elengedni erre a turnéra,akkor vegyétek úgy,hogy meg se kérdezték,de legalább őket ne piszkáljátok,amikor ők ezerszer jobb emberek,mint ti!-vágtam ki az ajtót!




-Laura Jones!Még nem fejeztem be a mondandómat!Megtiltom,hogy találkozz velük!-parancsoltak rám.




-Tudjátok,hogy mit tiltsatok meg egy felnőtt embernek..-megfogtam a kabátomat és kiviharcottam a házunkból.Legszívesebben őrjöngtem volna.Lábaimat villám gyorsan szedtem a fiúk házáig.Harry nyitott nekem ajtót.




-Szia...-ölelt meg szorosan,amikor látta,hogy a sírás kerülget.




-Bejöhetek?



-Persze!Gyere csak!A fiúk a nappaliban tévéznek.



-Helló fiúk..



-Lara!-paattant fel Liam.



-Mi szél hozott kicsilány?-puszilt meg Louis.



-Az imádott szüleim...



-Szóval beszéltek veled.



-Igen,és nagyon sajnálom,ha valami olyat mondtak nektek,amivel megbánthattak titeket.Annyira,de annyira hülyék!



-Most nem minket kéne sajnálni,hanem téged prücsök!-húzott magához Zayn.-Jól vagy?



-Ez kurva hüye kérdés haver...Látod,hogy mindjárt sír!-mondta Niall.



-Aranyosak vagytok,hogy így aggódtok értem.Beszélhetnénk kettesben Liam?-felvonultunk a szobájába.Amint átléptük a küszöbét,azonnal bőgni kezdtem,mint egy csecsemő.



-Shhh!-simogatta a hátamat.



-Megtiltották,hogy találkozzak veletek!-temettem arcomat a Jack Wills-es pulcsijába.



-Minden rendben lesz.Tudod,hogy ránk számíthatsz!



-Annyira,de annyira szeretlek Liam!-mondtam ki,elsőnek.Megfogta a vállamat,és eltolt magától.A sírástól vörös szemeimbe nézett,majd megszólalt:



-Laura...én is nagyon szeretlek!-egy viszonylag hosszú csókot kaptam ajkaimra.Utánna ismét a nyakához túrtam a fejemet,és nem engedtem az öleléséből.-Holnap mindent megbeszélünk,hogy hogyan tovább,de most gyere,aludj itt.-Lehajtottam a fejemet a mellkhasára.Mivel ő a hajamat simogatta,és egyébként is zokogás után sokkal hamarabb,és könnyebben el tud aludni az ember,átléptem az álmok kapuján.