11.Álca

Kiscicák!

Köszönöm,köszönöm a kommentjaitokat!

Mindet elolvastam!Még most is olvadok!!!!!

Remélem,hogy ez a rész is elnyeri a tetszéseiteket!+.+

Puszinyuszixx

Laura szemszöge:








-Nem akarok innen tovább menni.-siránkozott Niall,és Zayn.





-Kénytelenek vagyunk.-dőltem rá Liam vállára.Hmm...mélyen magamba szívtam,parfümének illatát.





-Beszéltél már a szüleiddel?





-Ha nem keresnek,nem fogom őket felhívni.





-Mégis csak a szüleid.





-És szeretnek téged!-csatlakozott a beszélgetésbe Louis.





-Ti ezt nem érthetitek,mert a ti családotok mindig,mindenben mellettetek állnak.-húztam be a csíkot a szobámba.

-Nem akarok innen tovább menni.-siránkozott Niall,és Zayn.

-Kénytelenek vagyunk.De a következő megállóhely Debrecen!-dőltem rá Liam vállára.Hmm...mélyen magamba szívtam,parfümének illatát.

-Beszéltél már a szüleiddel?

-Ha nem keresnek,nem fogom őket felhívni.

-Mégis csak a szüleid.

-És szeretnek téged!-csatlakozott a beszélgetésbe Louis.

-Ti ezt nem érthetitek,mert a ti családotok mindig,mindenben mellettetek állnak.-húztam be a csíkot a szobámba.Magama fordítottam a zárat,és egy kis magányra vágytam.Az ajtó mentén lecsúsztam a földre,felhúztam a lábaimat,és a térdemre hajtottam a fejemet.Mi változott az életemben?A fiúk nem,mert őket lassan két éve ismerem.Eddig boldog voltam...A telefonom az ágyon rezgett,így felvettem.

-Laura,te vagy az?

-Igen Laura vagyok,kivel beszélek?

-Ó drágám!Itt a nagyi!Hallom Pesten vagy.Nagyapáddal  mi is feljöttünk a keresztszüleidhez.Nem lenne kedved velünk ebédelni?

-Nagyon szívesen!Nagyi...vihetnék magammal valakit?

-Természetesen kicsim!Alig várom,hogy találkozhassunk,gyertek ide egy órára,majd mi főzünk.Puszillak!-remélem,hogy nem haragszanak rám a fiúk,amiért eltűntem.Nekik is vannak gondjaik,és nem hagyhatom,hogy az én bajaim befojásolják a szórakozásunkat.

-Liam!-futottam ki a nappaliba.-Harry!Hol van Liam?

-Elmentek.

-Hová?

-Azt nem tudom.Miért?

-Beszélnem kell vele.

-Próbáld meg felhívni.

-Igazad van!

-Tudom!

-Vedd fel,vedd fel,vedd fel,vedd már fel.

-Szia itt Liam ha nem vettem fel valószínűleg elfoglalt vagyok.Csörgess később,vagy én teszem meg.-hallottam a üzenetrögzítőjét.

-A francba.

-Majd hazajön,ha akar.Amúgy mi ilyen fontos?

-Azt mondtam a nagyimnak,hogy a barátommal megyek ebédelni hozzájuk.De hogyan,ha nincs itt a barátom?!És a legjobb az az,hogy egy óra múlva már ott kell lennünk.

-Miért nem mondod meg a nagymamádnak,hogy nélküle mész?

-Egyszer nem szóltunk neki,hogy Apa nem jön haza,és teljesen kiborult,mert Ő öt személyre főzött,és így lesz maradék.-újra hívni kezdtem-Remek!Most meg ki lett kapcsolva...

-Ha gondolod,akkor én eljátszhatnám a barátodat,és így nem maradna meg kaja.

-Aranyos vagy,csak nem tudom,hogy mit szólna ehhez Liam.

-Mit?Mit szólna?Csak elmegyünk kajálni.És ő nem vette fel a telefont.

-Van benne valami...Akkor öltözzünk.-pacsiztam le vele.A szobámba siettem kiegyenesíteni a hajamat,és kisminkelni magamat.Egy fekete gatyát,fehér inget,barna kötött pulcsit,barna csizmát,és a hozzátartozó kiegészítőket vettem magamra.Beledobáltam a cuccaimat a táskámba,egy kevés parfümöt fújtam magamra,és pink szájfényt tettem az ajkaimra.

-Csini!-dícsért meg.

-Köszi.Hallod...szerinted beveszik,hogy te vagy a barátom?

-Majd igyekszünk.-kacsintott,és kinyitotta az ajtót.-Szóltam Paulnak,amíg készültél,hogy elmentünk enni.Szerencsére ma nem lesz koncert.Jipíí!

-De boldog valaki.-kuncogtam.

-Csak fáradt.-engedett előre a beszállásnál.Mivel nem tudtunk kocsit bérelni,kénytelenek voltunk limuzinnal menni.Higyjétek el...én nem bántam,csak kicsit feltűnő jószág.Útközben megálltunk virágot venni a kiscsaládnak,mert nem szerettünk volna üres kézzel beállítani.

-Legyél aranyos,kedves,beszédes.Szóval..legyél olyan,mint amilyen szoktál.

-Értem....aranyosnak tartassz?

-Jesszusom!Csak ennyit sikerült megjegyezned?-szálltunk ki.Az ajtóhoz érve Harry megfogta a kezemet,és én megnyomtam a csengőt.

-Hát itt vagytok!-engedett be minuet a nagypapám.

-Jó napot!Harr...Liam Payne vagyok.

-Szervusz fiam!Hívj nyugodtan Péternek.-mosolygott a papám,majd hozzám fordult.-Te bolond leányzó,hát ilyenkor kell meglátogatni az embert?-puszilgatott.

-Ne haragudjatok,de nem tudtam,hogy Budapesten vagytok.Debrecenben akartunk benézni hozzátok.-öleltem meg.

-Megjöttek!-hallottam a nagyim hangját.

-Csókolom!-köszönt Harry,és átadta a virágot.

-Biztosan te vagy Liam!Micsoda rendes fiút fogtál ki magadnak!-ölelt meg.-Gyertek enni,mert kihűl az ebéd.

-Kedves emberek.-súgta Harry.-bemutattam Harryt,azaz "Liam-et" a keresztszüleimnek,és az unokatestvéreimnek.Mindenki nagyon csípte.Meglepődtem azon,hogy milyen közvetlenek voltak vele,és azon is,ahogyan ő beszélgetett,viccelődött velük.

Az desszert után a nappaliba ültünk le,és máris faggatózni kezdtek.

-Hogyan ismertétek meg egymást?

-Lara Siomonnál dolgozott nyáron,és nekünk ő olyan,mintha a második apánk lenne,mert ő fedezett fel minket.Amikor megláttam a csillogó szőke haját,akkor olyat éreztem,mint amilyet még soha.Azonnal tudtam,hogy meg szeretném ismerni.

-Ez nagyon szép történet volt!Mondd csak...hány éves vagy?

-Tizenkilenc.

-Értem,és te akkor énekes vagy.

-Igen nagyi,ő a One Direction egyik tagja.

-Szuper!De gondolom később nem zenéléssel szeretnél foglalkozni....

-Még az kicsit odébb van,de imádok zenélni,úgyhogy majd kialakul az még.

-Jártál már ezelőtt Magyarországon?

-Nem sajnos.De nagyon tetszik ez az ország!Említettem már,hogy milyen csodás ez a ház?

-Köszönjük szépen!Tavaly költöztünk be.-mondta a keresztanyum,Anna.

-Olyan kis szégyenlősek vagytok!

-Nagyi!-szóltam rá.

-Egy csókot szeretnénk látni a fiatal párocskánktól!-erőszakoskodott.Ijedten néztem Harryre.Még a vér is megállt az ereimben,én nem akarom megcsalni a barátomat....