5.Itt vagyok neked!

-Na megjöttünk.Köszönöm szépen,hogy elkísértél!




-Tényleg randizni fogsz vele?-vakargatta a tarkóját.




-Ha hamarabb tudtam volna,hogy bejövök neked,akkor nem tápláltam volna érzelmeket Max iránt...de nem tudtam.




-Éééééértem.Na inkább megyek haza.Szia.-fordult meg.




-Várj!Mit fogsz csinálni,ha hazaértél?




-Gondolom megnézek egy filmet,twitter...meg hasonlók.Miért?




-Nincsen kedved bejönni?




-Azért,hogy nézhessem,ahogyan készülődsz a randidra?




-Nem Liam.-fogalmam sincs,hogy mi járhatott a fejemben..ez csak egy rögtönzés volt tőlem.Utánna szaladtam,és szenvedélyesen megcsókoltam.-Ne nézz rám ilyen szemmekkel!-mosolyogtam rá,miútán elnevette magát.-Nos kénytelen leszek egyedül bemenni az üres házba...Csak én leszek otthon,senki más...




-Nem teheted ezt velem.-vette le a cipőjét az előszobában.




-Haragszol érte?




-Hazudnék,ha azt mondanám,hogy igen.




-Nem vagy éhes,vagy szomjas?




-A-a.-mondta halkan.Teste teljesen az enyémhez simult.Megszűnt közöttünk a távolság.Finom illatától tiszta libabőr lettem,pláne akkor amikor egy óvatos csókot nyomott a nyakamra.Beleborzongtam.Számat gyorsan az övére tapasztottam.Ajkaink őrült tempóban mozogtak.Felemelt,lábaimmal körülfontam a derekát,majd felvitt a lépcsőn,majd a szobámba ment.Rádőlt velem az ágyra.-Nem is tudod,hogy milyen régóta vágytam erre.-szakította félbe a gyors tempót.




-Shhh..-lehuzigáltuk egymásról a farmert,és a felsőnket.Éppen a melltartónak a kapcsával ügyetlenkedett,amikor megszólalt a csengő.-Ne is foglalkozz vele.




-Mivan,ha szüleid azok?!




-Igaz..-belebújtam a köntösömbe,és a bejárathoz mentem.




-Szia Lara.-csókolt meg Max.-Bejöhetek?




-Most készültem zuhanyozni.




-A randiról van szó.




-Mi a baj Max?




-Közbe jött valami..




-Semmi gond,akkor majd megyünk máskor.




-Sajnos csak decemberben jövök vissza Londonba.Az új filmem miatt nem tehetem meg,hogy itthon maradjak,mert a forgatókönyv szerint Ausztriáliában játszódik a történet.De meg ígérem,hogy minden nap beszélni fogunk!Nagyon fogsz hiányozni!-ölelt át.Viszonyoztam az ölelését,és igaz,hogy csak két napja ismerem...inkább egy,de tényleg fog hiányozni.Az most mellékes,hogy Liam fent van a szobámban,és Max nem tud róla.




-Te is nekem!




-Most viszont mennem kell,mert még be kell pakolnom.Légy jó!-csókolt meg.




-Vigyázz a pókokkal,és a kígyókkal!-integettem.




-Ki volt az?




-Max.Egy hónapig Ausztráliában lesz.




-Ó..értem.Nos..kapta el a derekamat,és ismét magára húzott.Ajkaink ritmusosan mozogtak,végül sikeresen kipattintotta a fehérneműm felső részének a kapcsát.Az alsó része annál hamarabb lekerült rólam.




-Liam!-állítottam meg,még mielőtt rosszul döntöttünk volna.-Ez így túl gyors.Ne haragudj.-gurultam le róla.




-Ha neked gyors,akkor lassítunk.-türte el a szemembe lógó tincseket.




-Köszönöm!




-Annak semmi értelme nincsen,ha csak az egyik fél akarja.




-Miért vagy ilyen aranyos velem,és másokkal?




-A szüleimet hibáztasd!




-Nagyon büszkék lehetnek rád.Bárcsak én is ezt mondhatnám el magamról...




-Ne butáskodj!Azok Lara!




-Mégis mire?Arra,hogy tudok énekelni,és nem vagyok elcseszve?Mit ér mindez,ha nincsen idejük rám?Állandóan dolgoznak!Imádom őket,de néha megkérdezhetnék tőlem,hogy mi a helyzet az iskolában,vagy a barátokkal,a fiúkkal,de nem teszik.




-Bármit megtennének érted,hiszen szeretnek!-vont magához.




-Ezt még soha sem mondtam el senkinek se.-a szemeim megteltek a kikívánkozó könnycseppekkel.Végig folytak az arcomon,majd Liam vállán.




-Én itt vagyok neked!-törölte le őket.-Amikor kicsi voltam,soha,de soha nem tudtam beilleszkedni,mert magamat mindig másnak tartottam,mint a többi gyereket.Amiatt,hogy csak egy vesével születtem,amiről persze senkise tehet.Amíg ők kint játszottak,addig én a padlásunkon bújkáltam,és Toy Story-s figurákkal játszottam.Kilenc éves koromra nagy nehezen elfogadtam,hogy különbözök a többiektől igaz,hogy kívülről semmiben nem vagyok másabb,mint ők.Nem tudom,hogy miért éreztem magamat kakukk tojásnak.Szívesen visszamennék az időben,hogy megváltoztassam a gondolataimat,és barátkozzak a többi sráccal.Ezt én se mondtam még el senkinek.




-Ettől csak mégrosszabb kedvem lett...Nem tudtam,hogy ekkora gondot okozzott neked.Sajnálom..




-Ez csak egy gyerekkori hülyeségem volt.Csak azért meséltem el,mert te is elmondtál nekem egy titkodat.A legjobb befektetés a titok csere,nem gondolod?




-Teljesen igazad van.-szedtem össze magamat.-Szeretnél filmet nézni,vagy vacsizni?




-Nekem mind a kettő jöhet.




-Jól van,akkor öltözzünk fel.-adtam egy puszit a szájára,majd kivettem a gardróbomból egy melegítőnadrágot,és egy sima,sötétkék pólót,felhúztam a lábaimra egy pár meleg zoknit,a hajamat pedig lófarokba kötöttem.




-Csajként,én is ilyen hajat akarnék,mint a tied.




-Hahahaha!Egyet ígérj meg nekem!Ne legyél lány!

-Okés..megpróbálok nem átváltozni.-a földszinten beraktam a Vasembert,mert mindketten régen láttuk.Lekuporodtunk a hatalmas,fehér kanapénkra,és betakaróztunk.Amíg Liam a beállításokkal foglalkozott,addig én felhívtam egy gyorséttermet és rendeltem magunknak mexikói kaját.A mozizás,és a kajálás után Liam egész késő este ment haza.Egy nagyon kellemes,barátságos délutánt töltöttem el vele.Teljesen kibontakoztam,és megnyíltam a társoságában.