20.We returned

Abban a másodpercben elborult az agyam,amikor az általam hitt Harry közölte velem,hogy ő Zayn.Akármennyire is szerettem volna ordítani egy hatalmasat,vagy jól kiosztani a szégyenében padlót fürkésző fiút,egy hang sem jött ki a torkomon.Hihetetlen,hogy még a barátaim sem képesek támogatni a rossz helyzetekben,de akkor kifog?!Mivel még mindig féltem kimenni,ezért leültem a földre,és halkan pityeregni kezdtem.Zayn közelebb csúszott hozzám,és simogatni kezdte a hátamat.






-Ne..nyúlj...hozám..légy szíves.






-Gondolom ..most maradjak csendben,eltaláltam?-gyorsan bólogattam,miközben az arcomat a levetett pólóba temettem.-Akkor én most kimegyek,megnézem,hogy ki az.-nem akartam,hogy baja essen,mert mégis csak a barátom,de az előbbiek miatt,nem mondtam rá semmit,és csak azután emeltem fel a fejemet,amiután hallottam az ajtó csukódását.Ekkor tört ki belőlem a rettentő sírás.Az egész testem remegett,rázkódott,és nagyon fáztam.Az arcomon szószerint patakokban fojtak le a könnyeim.Magamat  szörnyű szavakkal ócsároltam,amit azért valjunk be,hogy megérdemeltem.Belebújtam az eláztatott felsőbe,és egy nadrágra hajtottam a fejemet.Az nap este álomba sírtam magam.






Másnap:












A fejem lüktetett a fájdalomtól,és úgy éreztem,hogy az arcom is kipirult.A kis ablakon beszűrődő fény által állapítottam meg,hogy reggel van.Megigazítottam magamon az pólót,és erőt véve magamon kiléptem a gardróbból.Az öt fiú a nappaliban aludtak még mindig.Hát ...nagyon úgy tűnik,hogy a tegnap esti "veszélyt" csak beképzeltük magunknak.A konyhában készítettem magamnak egy jó erős kávét,és két szelet pirítóst.Magam sem tudnám megmondani,hogy mikor reggeliztem normálisan.Leültem az asztalhoz,ahonnan pont ráláttam az alvó emberkékre.Nagyon úgy tűnt,hogy megfázhattam valahol,mert egy hatalmasat tüsszentettem,amire az egész társoság felébredt.Gratulálok Laura!







-Jó reggelt szépségem!-ült le mellém Harry,egy puszi kíséretében.







-Nektek is.Sajnálom,hogy felkeltettelek titeket,de valójában mégsem...







-Miért mi a baj?-kérdezte riadtan Louis.






-Muszály veletek beszélnem.Ha most nem mondom el,akkor belehalok,én nem bírom tovább.-a többiek is felálltak a kanapéról,és leültek körém.







-Hallgatunk.-mondta Niall.







-A napokban,akarom mondani a hetekben észre vettem,hogy miattam teljesen szét fog esni a One Direction,mint fiúbanda.Magamat okolom a történtek miatt.






-Milyen történtek miatt??







-Hogy hülyítettelek titeket.Azonban nem tudtam mit csinálni,mert ti folyamatosan rajtam civakodtok,ha nem vennétek észre.Romlik a testvériség srácok!Hol van az a Liam,Harry,Niall,Louis,és Zayn,akik állandóan puszilgatják egymást,hogy kimutassák azt,hogy mennyire szeretik egymást?Hol vannak azok az emberek,akiket megismertem?Hol vannak azok,akikkel mindig jól érzem magam,de mostanában inkább feszült vagyok.Egyrészt a szüleim miatt,másrészt pedig amiatt,amiért látom,hogy egymást utáljátok,és gyűlölködtök,ha odamegyek valamelyikőtökhöz beszélgetni.És akkor arról már ne is kelljen beszélnem,hogy mi a helyzet a párkapcsolat témával.Szóval én most azt mondom nektek,hogy arra az időre kicsit kiszállnék a körötökből,amíg meg nem beszélitek a dolgaitokat,és újból egy bandává kovácsolódtok.














-Lara,most nagyon másnapos vagy,úgyhogy nem kéne ilyeneken törnöd a buksidat.-mondta Hazza.







-Nem vagyok másnapos!Egyébként is,ha az lennék,akkor is teljesen tisztán látnám a dolgokat.







-De Laura,nélkled egy teljesen átlagos banda leszünk!...-hisztizett Lou.







-Ezt meg ne halljam többet!Én nem vagyok a tagja a bandának,én csak egy mellékszereplő vagyok a ti történeitekben.







-Akkor én most ezt jól értelmeztem?Szabadságra mész???-akadt ki Liam.







-Úgy valahogy te értetlen.-mondta Zayn.








-Erről beszéltem!Régebben mindig kedvesebben szóltatok egymáshoz...Ideje mennetek.A cuccomért majd átmegyek később.







-Te most szakítottál velem?-állt meg Harry az ajtóban.








-Addigra eldöntöm,mire helyre hoztátok a dolgaitokat.Én szeretlek,csak összekuszálódtak a dolgok.







-A legjobb kifogás,amit eddigi életem során hallottam!Ha szeretnél,akkor tudnál dönteni is...-húzta el a csíkot.

Harry szemszöge:














Megelőztem a többieket,berontottam a házba,és bezárkóztam a szobámba.Nem tudtam felfogni,hogy Laura akkor most szakítani fog velem,vagy sem....Tomboltam haragomban.Legszívesebben valaki máson vezettem volna le a bánatomat,de tudtam,hogy ez csak az én gondom.Igaz,hogy sok gondja van Larának is,de mi segíteni akartunk neki..lehet,hogy nem látszott mindig,mert majd szétszedtük egymást,de mi mindig ott voltunk neki..







-Harry,kupaktanács!-ordított fel Louis.Ú most csak ez hiányzott.







-Kupaktanácsoljatok nélkülem!-válaszoltam.







-Vajon mire való a tanácskozás??







-Arra,hogy megbeszéljük a gondjainkat!De nekem nincsen gondom..







-Biztos vagy te ebben?







-Van csak magamban akarom,és fogom tartani.







-Akkor legalább minket meghallgathatnál,hogy nekünk mi a problémánk.Elvégre egy család vagyunk..








-Egy percet kérek.-bementem a fürdőbe,és megmosakodtam.Nem akartam egy boxerben sétálgatni télen a házban..az olyan illúzió romboló lenne,így felvettem egy pólót,New York felirattal.Leszaladtam a lépcsőn,és felültem a konyhapultra,és a lábamat himbáltam.







-Arra gondoltam,hogy megverekedhetnénk Lauráért.-dobta fel az ötletet Zayn.







-Egyértelműen én nyernék..-jelentette ki Liam.







-Srácok,srácok,ha már idetoltam a képemet azért,hogy megdumáljuk a dolgoka,akkor ne fenyegetőzzetek..






-Harrynek igaza van..-csapott a térdére Niall.-Van is egy remek ötletem!







-Hadd halljuk Nialler.






-Mi lenne,ha megkeresnénk neki a szüleit,és leültetnénk eléjük,hogy beszéljék meg a dolgokat.Pont úgy,ahogy ő tett velünk.







-Remek!







-Annyi a bökkenő,hogy nem tudunk róluk semmit sem.







-Viszont van nekik egy Mary-jük!-kiáltottam fel.







-Igaz,de neki csak Lau tudja a számát.







-Meg én.-vigyorogtam.







-Most az egyszer örülök,hogy te vagy a barátja..-vallotta be Liam.






-Hát az majd kiderül,hogy meddig leszek a pasija...






-Ó el ne sírd itt magad,te cicamica.-ölelt meg Louis.Hiányzott az én Boo bear-em.






-Megyek kinyitom.-pattant fel Zayn a csengőre.






-Ne haragudjatok,hogy olyan bunkó voltam...-közöltük egymással szinte egyszerre.







-Azt hiszem,hogy nem kell tovább keresnünk a szüleit...-hallottuk Zaynt,az előszobából.